Page2RRS

• 05 Sep ' 17:43

  w
  w
  w
  .
  f
  9
  9
  .
  h
  u
  /
  b
  l
  o
  g

  Permalink  |  View Entire Page

• 03 Sep ' 16:21

  --> www.f99.hu/blog

  Permalink  |  View Entire Page

• 31 Aug ' 19:18

  2010. 08. 31.     A mindennapos békés családi este teljes anarchiáját (minden szerteszét hajigálva, ordítozva rohangálás, fürdés még sehol) próbálja nejem csökkenteni. - ÁLLJ MEG! GYERE FÜRDENI! TE IS! NE MÁSSZ FEL ODA! A KÁD FELÉ! NE MENJ VISSZA! ERRE! NEE... ...ÁÁÁHHH! NE ORDIBÁLJ! TE SE! ITT MINDENKI ORDIBÁL! ... ÉN IS ... ! - Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva. - Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek? - Küldték nekem ezt az árajánlatot. - Igen? - Hát ez nagyon drága. - Köcsög úr, amit önök kértek, azt nemigen lehet kevesebből kihozni. Nagyon biztonságosra kérték, a nagyon biztonságos pedig sajnos ennyibe kerül. - Azt én értem, de például miért van ebből aizéből kettő? És több is van ilyen. Gyanús ez. - Azért van kettő, hogy ha az egyik elromlik, akkor még mindig ott a másik. - Ugyan már, hát ilyen nekem is van otthon egy, de annak nem volt soha semmi baja. - De ha lenne...? - De ha nincs! - Na de ha lenne...? - DE HA NINCS! Mondtam már, nekem az soha nem romlott el. Meg miért van ez a másik izé is? Ez már tényleg teljesen fölösleges. - Nem fölösleges az, Köcsög úr, hadd mondjak egy hasonlatot. Ha nagyon fontos dolga van az embernek, mindig elérhető akar lenni, akkor a telefonjához meg a laptopjához visz magával még egy tele akkumulátort, meg töltőt, esetleg autóstöltőt is. - Én azt nem szoktam. Reggel rendesen feltöltöm, soha nincs vele baj. - De ha ... - Nincs. És ez, ez, ez mi, ennek tényleg lehúzásszaga van! - Köcsög úr, ez is a biztonságot növeli, olyan, mint a kocsihoz a téli gumi. A nyári gumival el lehet közlekedni télen, a hóban, de nem biztonságos, könnyebben megcsúszhat. - Nekem nincs téli gumim. Jó az a nyári, ez a téli gumi egy nagy humbug. - ...

  Permalink  |  View Entire Page

• 29 Aug ' 17:15

  2010. 08. 29.    A gyermeknevelés csődje vagyok.   Mellém tömörödött a kölyök, a számítógépre mutogatva, hogy jombijombi. Afasztakarszmán, kérdeztem tőle segítő és építő szándékkal, mondd meg, mit akarsz, ne csak itt mutogass, tanulj meg már végre beszélni, baszki. Réééééz, így a válasz, sajnos akkor jól gondoltam, hogy a szótára bővült, csak talán nem a megfelelő írányba. Mindegy, a bölcsődébe úgyis a nejem jár majd szülői értekezletre, ha mégis nekem kell megjelennem, akkor majd csak vonogatom a vállam, hogy nem tudok semmiről, milyen gyerek? enyém? itt? zombi? brains? ugyan már.    A gyerekből meg kurvaélet, hogy ügyvéd lesz, olyan, aki felmenteti a többszörösen pedofil sorozatgyilkost azzal, hogy bebizonyítja, hogy a vádiratot nem a megfelelő ember írta alá, így -mivel vád sincs- védencem ártatlan, tisztelt bíróság. És mindenki fogcsikorgatva jajveszékel, a bűnös pedig a megrontott lányok szüleire vigyorogva bemutat, majd villáminterjút ad a kifelé vezető lépcsőn. Konkrétabban mindenbe beleköt, főleg olyasmibe, aminek semmi köze az ügy lényegéhez.    Még konkrétabban. Persze, átmehetsz a szomszédba a Józsikához, hétre legyél itthon. Hétkor persze sehol a gyerek, fél nyolc tájt beesik, a hélló, már fél nyolc vanra pedig fel van háborodva, hogy nem igaz! nem igaz! Még csak hét huszonnyolc! De most nem erről van szó, arról van szó, hogy hétre kellett volna itthon lenned. De az előbb azt mondtad, hogy már fél nyolc van, pedig csak hét huszonnyolc! Ismétlem, te gebedelem, arról volt szó, hogy HÉT. De az előbb meg fél nyolcat mondtál és még nincs annyi!    Most mentünk egy kört a faluban biciklivel (Tunyacsáp semmit nem fejlődött), azzal kezdtem a túrát, hogy ne maradjon le, jöjjön utánam. Persze le-lemaradt, mert végig pofázott, egyszerre pedig nem tudja jártatni a száját meg a lábát. Aztán amikor megálltam, hogy izémán, akkor még neki állt feljebb, hogy azért maradt le, mert én orvul felgyorsítottam, amikor ő pedig egyenletesen jött. Közöltem vele, hogy egyrészt nekem van sebességmérőm, neki meg nincs, másrészt pedig nem azt mondtam, hogy egyenletesen jöjjön, hanem azt, hogy jöjjön mögöttem, ne maradjon le. Bármennyivel is megyek. De ő számolta, ütemesen, amikor lent volt a lába, az volt az egy és mindig ütemesen volt az egy. Hát, akkor az az ütem minden bizonnyal lassult kissé. Teljesen bedühödött, hogy de nem, mert én gyorsultam-lassultam orvul és ő mindent jól csinált. Gondoltam, hogy egy kicsit fogcsikorgatva jajveszékelek, de aztán szó nélkül visszaszálltam a biciklire és eltekertem. Jött utánam, de végig hallgattam a dödögést. Egyszer fogok neki csinálni egy túlélőtúrát, kirakom valami távoli erdő szélén, ellátmányként egy kiló paradicsommal, amit utál, hogy ha hazatalál, kap vacsorát, ha nem, nem.    Mást is gondoltam, de aztán letettem róla, nagyon hülyén nézne ki az évnyitón ünneplőben és egy nyaka köré csavart bicikliben.

  Permalink  |  View Entire Page

• 27 Aug ' 19:55

  2010. 08. 27.     Nejemnek állítólag az ő biciklijéről leszállásom    azon volt kosár, azzal mentem boltba. Mire hazaértem vele, két dologról feledkeztem el. 1. női bicikli, előre kényelmesen ki lehet belőle lépni 2. a csomagtartón viszont ott magasodik a gyerekülés. Nem estem pofára, de állítólag érdekes volt az a lólengésbe oltott gerendagyakorlat. És persze nem mosolyogtam a végén büszkén    adta az ötletet, hogy menjünk inkább strandra (én nem értettem az összefüggést, elmagyarázta ugyan, de nem értettem, mert még mindig röhögött). Ott először a gyerek miatt kellett leállítani egy csúszdát, mert a gatyája benne maradt a medencében, aztán a kölyök fosott bele sikeresen egy másikba, pedig volt rajta úszópelenka. Azt a medencét is kiürítették. Amikor nejem szólt, hogy takarítsam el a fikát az orromból, visszavágtam, hogy ő meg igazán eldughatná az alul kilógó fonalat. A kilógás ugyan nem volt igaz, de nejem a plafonig ugrott, amit én édes mosollyan nyugtáztam, mindenki megvolt, bravó, gusztustalan család strandol. Egy darabig ide nem jövünk.    A faluban biciklizés közben meggyőződtem róla, hogy Tunyacsáp helyi lakos lett, valaki ezerrel tolta Benny Goodman Air Mail Specialját, csak Bennynél lényegesen kisebb tehetséggel.    A szúnyogháló pedig a pontosság diadala és egyben a pontosság átka. Merthogy gyorsan ácsoljak egyet a bejárati ajtóra, mert bejönnek rajta a szúnyogok. Mondanom sem kell, mire megcsináltam, szúnyog már nem volt, mert közben irtottak, de hát nem ez volt az első dolog, amivel fölöslegesen dolgoztam, és tartok tőle, hogy korántsem az utolsó. Mindenesetre a hálókeret -véletlenül ugyan, ilyet direkt házi eszközökkel nehéz csinálni- atompontos lett, tizedmilliméter pontossággal passzolt az ajtókerethez. Büszként mutattam is nejemnek, hogy nézze csak a precíz iparosmunkát. Sajnos másnap eleredt az eső, a megázó fakeret pedig duzzadt pár tizedmillimétert, én pedig kevésbé büszkén anyáztam, mert nem lehetett becsukni. "Nem baj, majd jövőre csinálsz másikat" biztatott nejem, de mielőtt elővettem volna a baltát a sufniból, mondta azt is, hogy inkább hagyjuk, majd kiszárad.

  Permalink  |  View Entire Page

• 23 Aug ' 12:48

  2010. 08. 20.    Internetes könyvbeszerzős ámokfutásom    nem gondoltam át kellőképpen, ezért most a búcsúba menés előtt konkrét keretszerződést csináltam a gyerekkel, mennyit zabálhat, mennyi bizbaszt vehet meg, illetve mennyit költhet az errearra felülésre. Nyilván az egésznek az volt a lényege, hogy bruttó x összegnél ne kerüljön többe az egész mutatvány, de kénytelen voltam kitérni arra az esetre, hogy ha például a céllövöldében vagy a célbadobdában lő/dob valami szart, akkor az beleszámít-e a bizbaszvételi keretbe, vagy nem    eredménye az a sommás megállapítás, hogy az orosz szerzők ugyan kicsit nemzetközileg konformabbak lettek, de azért a szerző származása még megállapítható a szereplők nevei    gondolok itt például egy Vlagyimir Vlagyimirovics Kisztihandra (ezt így egybe egyszer írják le, később soha), aki a könyv elején Vlagyimir Vlagyimirovics, mert az irodában vagyunk, eddig rendben, később viszont aztán lesz belőle per tu Ványka (ugyanazokkal a kollégákkal a kocsmában), illetve Kisztihand bácsi (szomszédban). Néha van több Vlagyimir is, szerencsére megkülönböztethetőek, mert amikor együtt vannak, az egyik Vologya lesz, a másik Vágyik. Szerencsére van egy Vaszilij is, akit az egyértelműség kedvéért szintén Vologyának becéznek. A többi alakkal hasonlóképp, ezért néha kicsit összefüggéstelen a cselekmény, állapítja meg az egyszeri olvasó, ráadásul kurva sok a szereplő    nélkül is. Legalább egy "lelkem, galambocskám", vagy valami hasonló eszemaszíved elsül, valamint tuti van egy (osztály)öntudatos mondat a munkamorállal kapcsolatban, amit a beosztott/fegyenc süt el a főnöknek/fegyőrnek, amikor az a munkateljesítményt kevesli.    Stieg Larsson meg elbaszta, hát hogyan lehet egy trilógia harmadik kötetének egy olyan címet adni, amiről azonnal tudni, hogy a gonoszok megbűnhődnek, jól? Legfeljebb azon lehet izgulni, hogy a jókból elhullik-e valamennyi. Mintha egy dobpergős, vízbefojtós bűvésztrükk azzal kezdődne, hogy az asszisztens bejönne, hogy a végén úgyse lesz semmi baja a művészúrnak, akár most haza lehet menni, legalább nem lesz vizes a művészúr, meg nem kell utána feltörölni az összecsöpögtetett padlót. És ami a legrosszabb, hogy olyan költői igazságszolgáltatás van a végén, hogy ahhoz képest egy pásztoridill véres csáposbaszós horrornak tűnik.    Mezítláb meztelencsigára lépni pedig nem jó.    Stay tuned, szúnyogháló, DarkSector.

  Permalink  |  View Entire Page

• 12 Aug ' 18:30

  2010. július

  2010. 08. 11. - Van nekem ez a PintyőkeMadárka(TM) Zik-Zik(R) Edition és nem működik. - És mi a hibája? - Hát ha fel akarom tekerni a zikzikelést a százra, a maximumra, akkor csak kilencvenig megy fel, és nem megy tovább. Ez egy szar. - Százra...? Köcsög úr, a zik-zikelést általában 20-ra szokták tekerni, az bőven elég szokott lenni. - Én is, csak meg akartam mutatni a szomszédnak, hogy ez százat is tudna zik-zikelni, aztán tessék, csak kilencvenet. - Értem. Próbálta már kikapcsolni, aztán vissza? - Nem. Most nem. Mert egyszer már csinált ilyet, és ha kikapcsolom, meg bekapcsolom, akkor ez a hiba elmegy és egy évig nem jön elő megint. Jöjjenek ki és szereljék meg. - Megint...? Volt már ilyen? - Igen, megvettem, aztán rögtön egy év múlva ezt csinálta. Megpróbáltam azonnal kicseréltetni az egészet, mert ez egy szar, de nem voltak hajlandóak, kijött valaki, az kikapcsolta, bekapcsolta, akkor jó volt, de azért kicserélt valamit, aztán most tessék, megint itt van, biztosan nem jó dolgot cserélt ki benne. - Több probléma is van, Köcsög úr, sajnos ez lehet a fázisrezonátor, a hűtőszivattyú, a zik-zik-membrán, az abszorpcióemitter. És még pár dolog. Mit cseréltek ki benne? - Honnan tudjam én azt...? Valamit. - Hát ezt mi is meg tudjuk tenni, semmi akadálya. - És aztán százon fog zik-zikelni? - Egy évig biztosan. - De nekem véglegesen oldják meg a dolgot! Addig ne kapcsolják ki, hanem cseréljenek benne mindent addig, amíg jó nem lesz! - Drága Köcsög úr, egyrészt ez egy nagyfeszültségű típus, szerelni csak kikapcsolt állapotban lehet, másrészt ha bekapcsolt állapotban újat is teszünk bele valamiből, azt a rendszer nem fogja észrevenni, csak kikapcsolás/bekapcsolás után. Ööö, ennyire kell a folyamatos üzem? - Igen! Mert minden délután jönnek ide, tele van a határidőnaplóm, állandóan zik-zikeltetnem kellene és nem tudok! - És délelőtt? - Akkor alszom. - Nem lehetne azt, hogy mielőtt lefekszik, kikapcsolja? - Nem! - Aha, értem, minden világos. - És különben se javítgassák ezt itt nekem, ez egy szar, mert állandóan rossz, hanem cseréljék ki az egészet! - Köcsög úr, mi ezt nem tudjuk megcsinálni, azt az importőrnél lehetne elérni. Mi csak javítjuk ezeket. - De az importőr nem akarja kicserélni, azt mondja, hogy javíttassam meg! Pedig minden jogom megvolna kicseréltetni! - Miért is? - Hát először is mert ez egy szar. Másodszor meg állandóan csak javíttatom és benne van a törvényben, hogy akkor ki kell cserélni! - Köcsög úr, ha jól számolom, két év alatt ez a második meghibásodás, szóval az "állandóan rossz" talán túlzás egy kicsit. - Nem az! Mert egyszer már javíttattam! És tessék, most megint rossz! Ez egy szar! Követelem, hogy cseréljék ki! - Nem tudjuk kicserélni. Meg tudjuk javítani. - De cseréljék ki! Törvény van rá! - Nincs rá törvény. - De van! - De nincs! - De van! - Melyik is? - Az UNESCO gyermekbántalmazásról szóló törvénye! - ... tessék? - Mert ha nem zik-zikel a gép, a nálam levő kölcsöngyerekek szomorúak lesznek és sírnak, mintha bántalmaznám őket és ezért ki kell cserélni! - Hm, Köcsög úr, nem hinném... - De mondok másikat is! Az állatvédelmi törvény! Mert tilos állatokat kínozni, és ha ez a PintyőkeMadárka(TM) nem zik-zik(R)-el, akkor magát becsukhatják akár öt évre is! - Köcsög úr, ne fenyegetőzzön, az lenne az állatkínzás, ha maga százasra feltekerve zik-zikeltetné a gépet. - Akkor is cseréljék ki, mert a szoftverkalózkodásról szóló törvény alapján is ki kell, hogy cseréljék ezt a szart! Na, erre mondjon valamit! - ...    Laci bácsi, aki az ebédemet főzi, ma egy, a dobozra nyomtatott önkéntelen szabadverssel is megörvendeztetett. Tökéletes négysoros haiku lenne, ha létezne ilyen, tekintsük hát formabontó úttörésnek a dolgot. Ha nem sikerül elsőre átérezni, próbáljuk meg mély hangon, lassan, beleérzéssel, hangosan elmondani. Figyeljünk a szótagok finom lüktetésére, amit oly hirtelen akaszt meg a záró sor váratlan rövidsége. Egyértelműen az élet allegóriája a mű, lassú fejlődéssel és kiteljesedéssel, majd csendes, három szótagos lezárással, ami nyilvánvalóan a végigzabált élet puritánul dísztelen, mondhatni diétás befejezésére utal. Roston csirkemell csíkok tárkonyos, gombás mártással, jázmin rizs.

  Permalink  |  View Entire Page

• 30 Jul ' 18:15

  2010. 07. 30.    Should I stay or should I go. A nejem nyaral a kölyökkel    elment a gyerek után, aki a szociból ittmaradt malacfaszafalvi üdülőben szopatja magát a család többi tagjával, akik szintén komolyan azt hiszik, hogy egy nyaralás az tényleg így néz ki    így most én is nyaralok. Már sikerült megcsinálnom a budi kilincsét, ami mindig leesik    nem, ezt nem lehet megcsinálni, miközben otthon van mindenki, mert pontosan a kilincs leszerelése után valakinek okvetlenül szarnia kell, ez ki van próbálva, többször is    tény, hogy ez sem az a klasszikus tengerparti hetrázás, de egyrészt már maga a nyugalom is megfizethetetlen, hogy nem akar senki segíteni, illetve senki nem lopja el menet közben sem az alkatrészeket, sem a szerszámokat    amik -miután vett új kilincset és új csavarhúzót az ember- persze előkerülnek a virágládából meg a macska házából. Esetleg sehonnan, ha még messziről látni, hogy a csatornába pottyan bele éppen a beszerezhetetlen, valahol a mértékegységek senkiföldjének eldugott sarkában legyártott (sem tizedes, sem colos) csavar     másrészt a kilincsszerelés sikere már önmagában is pozitív élmény, meg utána el lehet játszani, hogy az agyevő alienek elől bezárkózom, ami mondjuk így, hogy nincs otthon senki, nem igaz, de hát ettől játék. Esküszöm, fogok csinálni valami fa tetejére olyan kis bungalót, amilyenért a gyerek már régen rágja a fülem, de a gyereket nem fogom beereszteni, mert az az enyém és kuss. Meg végre le lehet jönni a Nickelodeonról, meg a közvetlenül a szürkeállományt sorvasztó teletabikról. Meg lehet zenét hallgatni hangosan. Meg fossá játszani a fejem, nem csak este tizenegy után.    És aztán jön a hír, hogy miután ott van a családból rajtam kívül mindenki, de mondom mindenki, pont én kellek a gyereknek. Én ezt tényleg értékelem, nagyon, de kurvára nincs kedvem többszáz kilométert autózni, meg elbaszni ebből az áldott csöndből másfél napot, de akkor meg ugye szar apa vagyok. Majd azt mondom neki, hogy éppen az örökfagyi-gépet építem, és ha el kell mennem, sosem lesz kész, mert közben elviszik a manók.

  Permalink  |  View Entire Page

• 07 Jul ' 15:32

  2010. június

  2010. 07. 07. - Jó napot kívánok, Köcsög József vagyok és fel vagyok háborodva. - Üdvözlöm, Köcsög úr, miben segíthetek? - Nem válaszoltak az árajánlatkérésemre! - Elnézést kérek, hibáztunk. Miről is kért árajánlatot? - Hát vasárura! Gombostűre, tűzőgépkapocsra és vécéláncra! Darabárban, a vécéláncnál pedig láncszemenkénti árban, hogy összehasonlítható legyen! - Aha. Az. Tudom már. Köcsög úr, három okból nem küldtünk árajánlatot. Egyrészt ezek minimum ezresével vannak csomagolva, darabárban tizedfillérek jönnek ki és nem tudtuk eldönteni, hány számjegy pontossággal kéri, másrészt mi disznóperzselővel, bográcsállvánnyal és szalonnasütő piknikvillával foglalkozunk. Harmadrészt pedig láttuk, hogy akinek Magyarországon bármi köze van a vashoz, beleértve ebbe a Vasember Izomfejlesztő Gmk-t és a Vastagbélvizsgáló Laboratóriumot is, ön elküldte az árajánlatkérést, gondoltuk, ebbe a nemes versengésbe nem szállunk bele. - Milyen hozzáállás ez? Hát nem kell maguknak az üzlet? - Kell, kell, de ha eleve látszik, hogy maga az árajánlatadás több munkával jár, mint amennyi bevétel van az egészből, akkor azért kicsit átgondoljuk a dolgot. - Tudja maga, mennyit dolgoztam ezzel? - Igen láttam, hogy minden tételnek önálló számot adott, amivel az ajánlatban lehet rá hivatkozni, illetve adott neki egy másikat is, ami egy másik dokumentumban jelöli, mi is az illető tétel igazából, ebből tudtam meg, hogy ön "eszközzel eltávolítható dokumentum-összetartó céleszköz (acél, hajlított)" alatt a tűzőgépkapcsot érti. - Igen, mi ezzel a probléma? Ha kézzel eltávolítható lenne, akkor gemkapocs lenne, ez teljesen egyértelmű. - Vagy dokumentumcsipesz. - Akkor ott lenne, hogy "rugós erőhatással működő". - Ahhha. - Ismét felteszem a kérdést, mi ezzel a problémájuk? - Hát már tulajdonképpen ezzel is elég sok, de amikor megláttuk, hogy az ajánlatkérés kötelező tartalmi eleme a hitelt érdemlő eredetigazolás, miszerint a termékek nem gyermekmunkával készültek, valamint annak részletes elemzése, mekkora is -per tűzőgépkapocsra, vécéláncszemre és gombostűre lebontva- az előállítás ökológiai lábnyoma széndioxid-térfogatkilogramm-egyenértékben, akkor mondtuk azt, hogy sajnos, sajnos, sajnos mi ezeket nem tudjuk biztosítani. - És miért nem? Csak nem gyermekmunkával készült tűzőgépkapcsokat forgalmaznak? - Egyrészt tűzőgépkapcsot egyáltalán nem forgalmazunk, másrészt nem ismerünk egyetlen indiai közjegyzőt sem, akivel hitelesíttethetnénk a nemgyerekmunkás papírt, ahogy azt ön kéri. És olyat magyart sem, aki hitelesítené, hogy az indiai közjegyző tényleg indiai közjegyző. - Hát ez felháborító! Most már sejtem hogy miért tart itt ez az ország! - Higgye el, én is.    A körülmények miatt kénytelen voltam részt venni egy ezo-öko-bio szeánszon. Utána három napig rosszul voltam, nem biztos, hogy ennek a hatására, de ráfogtam. Két dolog maradt meg bennem. Az egyik, hogy ha életem végéig parafa söralátétre kent kapros biouborkát kellene zabálnom, akkor lehet, hogy nagyon sokáig élek, de ha ez a feltétele, akkor nem akarok. És még a hínáros üdítőbe vagy mibe még bele sem kóstoltam. A másik pedig, hogy ott lett gyökerestül elbaszva az életem, hogy nem Bélának neveztek el.    Illetve még egy, amikor az ezo-néni előadta, hogy ő eredetileg biológus volt és volt egy balesete, ami után megvilágosodott és áttért a színes kövekből jövendőmondásra. Ott kedvem lett volna megkérdezni, hogy nem egy pók csípte-e meg véletlenül, vagy esett-e bele egy savas kondérba, de lepisszegtek.    Viszont sikerült kölcsönkérnem egy bioptron-lámpát ("ráér visszadni, nem használjuk"), mert nejem nagyon ráizgult, én meg tizedannyit nem akartam adni érte, mint amennyit kértek. Pedig mindent gyógyít a készülék, meg mindent elmondtak róla azzal kezdve, hogy már az ókori görögök is szerették a napsütést, meg nemtomki még ezerkilencszázban feltalálta a polarizált fényt, valamint hogy ez elősegíti a gyomorfekélyt. Biztos voltam benne, hogy ez nekünk nem kell, de hát ugye a lehetőség, hogy hátha. A kölcsönkért lámpa pedig pontosan úgy végezte, ahogyan gondoltam, egyszer kipróbáltuk, azóta fent rohad a konyhaszekrény tetején a gofrisütő meg a motoros citromfacsaró mellett. Most már csak annyi a dolgom, hogy kivárjam, amíg felgyűlik annyira a por a dobozán, hogy beleírhassam, hogy "adjuk vissza", ezzel egyszerre kettőt is tudok szúrni a nejemen, hehe.

  Permalink  |  View Entire Page

• 22 Jun ' 09:45

  2010. 06. 22.    Szomszédúrnak ki lehetne osztani a közlekedési Darwin-díjat, vagy nem tudom, mit, mert nem halt meg, de önsorsrontó az illető. Már eddig is a rendőrség aranyfokozatú támogatója volt gyorshajtásokból kifolyólag, ezért vett egy készüléket, ami sípol, ha sebességmérést érzékel, drága volt, de -kalkulált- már egy megúszott esetnél behozza az árát. Ezek után egy hétvégi nagyon nehezen induló, nagyonnemszeretem anyóslátogatás után, amikor végre elmúlt a szájzára (arra gondolt, hogy az anyós torka van a fogai között) kapott két végzést két gyorshajtásról, ugyanarról a helyszínről és ugyanabban az időpontban. Már fogalmazta a "bebújtok ti is az anyátok szutykos picsájába" levelet, amikor rájött, hogy sajnos mégsem teljesen ugyanaz az időpont, a kettő között van három perc eltérés. Mert amikor épphogy elhagyta a városhatárt (ott mértek sutyiban), anyós utánatelefonált, hogy ottfelejtette a bablevest és ő visszafordult.     Azon gondolkoztam, hogy a rajzfilmgyártók gyakran szimplán kiélik magukat a művükben, és van, amikor ez egészen jól sül el. Most a Phineas és Ferb sorozatra gondolok    ha valaki nem kénytelen állandóan diznicsatornát nézni, megpróbálom összefoglalni. Két kiscsávó a címszereplő, akik a nyári szünetben mindenféle gigantikus dolgot építenek a hátsó udvarban (tízemeletes kísértetkastély, komplett tengerpart pálmákkal stb.), a nővérük pedig mindig megpróbálja őket beárulni anyukánál, hogy nézd, mit csináltak ezek, csak sosem sikerül neki. A kiscsávók háziállata, egy kacsacsőrű emlős ugyanis tikosügynök, és minden fejezetben legyőzi Dr. Doofenshmirtzet, a világuralomra törő főgonoszt, akinek a legyőzés következtében megsemmisülő aktuális (és -inátor-ra végződő nevű) készüléke nyom nélkül eltünteti a kicsávók művét    ahol a zeneszerzők brillíroznak. Mindegyik fejezetben van egy kis fél-másfél perces betétdal, amik egyrészt kiváló zenei stílusgyakorlatok, másrészt nagyon jól is vannak előadva. Illetve nekem tulajdonképpen az félelmetes, mennyi ötletet zsúfoltak bele ezekbe a kis betétekbe az eredeti rajzfilmes ötleteken kívül. Például a G-O-N-O-S-Z F-I-Ú-K egy nagyszerű blues, amit a nővér ad elő anyának és arról szól, hogy megőrül attól, hogy a kis geciket nem tudja lebuktatni. Azért ilyen hangja, mert épp allergiás rohama van a virágtól, amit a csávója hozott neki. A másik egyperces szösszenetet a főgonosz lánya énekli arról (kezében egy frissen beszerzett babával), hogy a fater nem is annyira rossz fej, apukának legalábbis.    Remélem, mindenki érti az összefüggést, bár nem biztos, szeretném, ha a gyerek hirtelen építene harminc gyilkos robotot a kertben. Bár én valószínűleg rajtakapnám.

  Permalink  |  View Entire Page

Search the Site

Custom Search

Blog · Discussion Group · Webmaster Tools · Advertising · Privacy Policy · Terms of Service